Az érkezést követően az első számú feladatunk jegyvásárlás volt a tömegközlekedésre. Az igazi kihívás! A jegyárus 22:00-kor zárt be, mi pedig ugye 22:10-re értünk be, de korábbi olvasatokból tudtuk, hogy van jegy kiadó automata. Így egyenesen a gépek felé vettük az irányt...

... és akkor láttuk meg, hogy a gépek csak és kizárólag érmékkel működnek se kártya, se papírpénz. Szerencsére ATM-et gyorsan találtunk sikerült is pénzt felvennünk. Természetesen nagy tételt adott ki az automata, így az újságosnál megvehettük életünk egyik legdrágább vizét. Még így is papírpénzt adott vissza az eladó első körben, de nagyon nehezen megértette, hogy metrózni szeretnénk és kiderült, hogy ő is árul jegyet így vettünk kettő 1,5 órás jegyet. Próbáltam rávenni, hogy a visszajárót érmékben adja, hisz másnap is kell majd jegyet vennünk, de kérlelhetetlen volt.

Irány a szállás!!

Metróval és egy kis sétával ott is voltunk a hotelben. A recepciós nagyon kedves volt és jó hőmérséklet volt a szobában és azt hiszem a kifejezetten pozitív jellemzőim a szállásra itt el is fogynak, de legalább jó áron volt hol aludnunk. :D

Másnap reggel megindultunk a városba először gyalogosan. Elsőként Prága ismert modernkori épületét a Táncoló Házat néztük meg. (pózolni, azt nem tudok :D)

Ezt követően a Moldva folyómentén haladtunk a város központja felé. Az épületek hihetetlen mód őrzik a múltat, olykor olyan érzésem volt, mintha időutazáson vennénk részt. Imádtam az épületeket, szívem szerint mindet fotóztam volna sorra le, mert mindegyikben volt vmi különleges. Dicséretre méltó, hogy mennyire karbantartják a belső kerület épületeit.

Egészen a Károly hídig sétáltunk, ami a legeslegkedvencebb részem Prágában!! Megfogalmazhatatlan vonzalmat éreztetem a híd irányába. :D A hidat IV. Károly építtette 1357-ben, 661 éves!! A híd egyenesen a várba vezet, így anno a középkorban a városba érkezők ezen a hídon át jutottak el a királyhoz, lovagok, hercegnők, szőke hercegek fehér lovon. Elképzeltem, hogy amikor nemes emberek, királyok érkeztek tiszteletükre kitűzték a hídra végig a család zászlaját, ínségesebb időkben pedig a lázadók fejét. (Talán ez utóbbi elképzelés a túlzás lehet, bár ki tudja...)

Lényegében gyalogosan bejártuk az egész óvárost, a főtérrel együtt ahol sajnos az egyik legnagyobb látványosságot az Asztrológiai Órát épp renoválták így nem láthattuk, ahogy halál megkongatja a harangját.

Menet közben megéheztünk és pár perc sétányira az Óváros főterétől egy középkort idéző étteremben találtuk magunkat. Nagyon hangulatos volt, kedves kiszolgálás jó ár és, ami a legfontosabb finom ebéd, finom sör. Az Óvárosi tekergést követően átmentünk a Moldva túlpartjára. Felmentünk a Prágai metronómhoz, ami egy korábbi Sztálin szobor helyére épült 1991-ben, és ahonnan kilátás nyílik az egész városra. Manapság a helyi fiatalok közkedvelt találkozó helye. És, ahogy most is az 1980' években is nagy szereppel bírtak a fiatalok volt egy fal, a fal melyre kormány ellenes és békepárti üzeneteket szlogeneket és többek között John Lennon dalszöveg részleteket festettek és írtak ezzel kinyilatkoztatva véleményüket. A kormány 1998-ban lefestette fehérre a falat, de ma már ismét régi színeiben pompázik a fal. Ez a helyszín is ugyan úgy őrzi Prága történelmét, mint a középkori épületek, engem magával ragadott. Pont úgy, ahogy a Kampa sziget zsongása is, ami a prágaiak Margit-szigete.

Közben a helyi farsangi forgatagba is belecsöppentünk, megkóstoltuk a helyi forralt bort, kürtöskalácsot (Trdelník) és még hattyúkkal is fotózkodtunk. :D

"Te, ott!! Mit nézel?!" - háttérben a Károly híd 

Ezt követően sikerült találnunk egy metrómegállót ahol már kártyával is tudtunk venni napi jegyet (persze addigra már volt aprónk) és azzal, hogy a félnapot átsétáltunk egy napi jegyet meg is spóroltunk. Így a frissen megszerezett jegyekkel kipróbáltuk a siklót és elmentünk a Petřín kilátótoronyhoz. Ide végül nem mentünk fel, mert borús volt az idő és pont szürkület volt így inkább úgy döntöttünk, hogy másra költjük majd a belépő árát.

Végül elindultunk a várba...